A fa tulajdonságából adódóan klíma-semleges, megújuló energiaforrás. Nem mindegy azonban, hogy mennyi füsttel ég, mivel a füstben apró, szálló részecskék vannak, melyek a szervezetbe jutva károsítják az egészséget. Sokszor foglalkoztunk már azzal, hogy a fa legyen száraz és jó minőségű, de most térjünk ki arra, hogy a helytelen tűzrakás is lehet a nagy mennyiségű füst oka. A jó begyújtás kulcsa valóban a megfelelően száraz (20 % alatti nedvességtartalmú), kezeletlen hasábfa (lehetőleg magas fűtőértékű, keményfából), de legalább ilyen fontos, hogyan kerül be a tűztérbe. Megrendelőimmel beszélgetve, sokszor hallom, hogy körülbelül egy fűtési szezon rámegy arra, hogy kitapasztalják, hogyan kell jól megrakni a tüzet.

 A fát, a tűztérnek megfelelő méretű hasábokra kell vágni. 
 Mindig figyeljünk arra, hogy a tűztérbe berakott hasábok között legyen 1-2 cm rés, ahol beáramolhat a levegő. 
 A hasábokat keresztbe és/vagy hosszában tegyük a tűztér aljába úgy, hogy a nagyobbak legyenek alul. Tehetjük a nagyobbakat a tűztér hátuljába is állítva úgy, hogy elé kerülnek a kisebb, begyújtós darabok. 
 Soha ne tegyünk több fát a tűztérbe, mint amennyit annak nagysága elbír. (Erről a kályha/kandalló átadásakor mindenkivel személyesen beszélek.) 
 Ha be van készítve a fa, ideje elkészíteni a gyújtóst. Ez lehet kereskedelmi forgalomban kapható gyújtós, de mi magunk is elkészíthetjük. Erre kiváló szolgálatot tehetnek azok a leesett ágacskák, amiket tavasszal-nyáron összegyűjtöttünk a kertünkből. Ha ilyen nincs, akkor egy vékonyra elhasogatott hasáb (nem is kell egy egész) megteszi. Amikor elkészültünk vele, tegyük a hasábok tetejére.
 Ha készen van a rakás, a megfelelő mennyiségű égéslevegő biztosításához nyissuk ki a kályhaajtót vagy a kandalló esetében a huzatszabályzót teljesen, majd gyújtsuk meg a tüzet a begyújtós segítségével a rakás tetején!

Igen, fontos: A tűz felülről lefelé kezdjen el terjedni, így szinte teljesen füstmentes
Mindig így kell begyújtani, alulról lehetőleg ne próbáljuk meggyújtani a rakást. Olyankor ugyanis az induló láng az összes berakott hasábfán végigfut és közben nem tud felmelegedni, így sokkal később éri el a környezetkímélő, jó hatásfokú égéshez szükséges, magas hőmérsékletet. Ezen kívül a lassabb indulás után majdnem egyszerre bomlik az összes hasábfa, és a keletkező nagyon nagy mennyiségű fagáz nem kap elegendő égéslevegőt.

 Amíg a tűznek látható SÁRGÁSVÖRÖS lángja van, a tökéletes égéshez a továbbra is levegőre van szüksége! Szánjunk időt az égés szabályzására, mert megtérül. A kezelés és kezelés között nagy különbségek adódhatnak. A megfelelő technikával nemcsak magasabb hatásfokot érhetünk el, hanem fát is spórolhatunk. Figyeljünk oda, hogy miután begyulladt a tűz rendesen, vegyünk vissza az elsődleges égési levegőből, körülbelül a felét, hogy megfelelőképpen el tudjuk nyújtani az égést. Egy jól felfűtött tégla vagy vakolt kályha akár 36 óráig is tartja a meleget! 
 Hirtelen elégő tüzelőanyagot (fenyőfa tűlevél, gyaluforgács, dióhéj stb.) használni a túlfűtés elkerülése miatt nem szabad.

 Ugyanez igaz a színes, fényes (LVC papírra nyomott) reklám újságokra is, mert elégetésükkor a bennük található, mérgező vegyületek a levegőbe és a hamuba kerülnek, szennyezik a környezetet, közvetlenül károsítják saját és családunk egészségét. Ráadásul a tüzelőberendezést is károsítják!

Ezeket a fenti egyszerű szabályokat betartva a tüzelésünk amellett, hogy nem szennyezi a közvetlen környezetünk levegőjét, sokkal hatékonyabbá is válik, és nem utolsó sorban költségtakarékosabb is, mert adott mennyiségű fából így több hőt nyerhetünk.