Ahhoz, hogy tökéletesen megértsük a legutóbbi építményünk funkcióját, beszéljünk néhány szót a sparheltekről. Minden országnak megvan a maga, ilyen típusú berendezése, csak mindenhol másképpen hívják. Csikótűzhely, sparherd, masina, spór, sesselhoff (székkályha), takaréktűzhely stb… néven lényegében azonos típusú, csak kivitelben különböző, zárt főző, sütő tűzhely a sparhelt. Magyarországon a XX. század első harmadában szinte kiszorította a kemence és kályha szája előtti padkán történt nyílt lángú főzést. Megjelenése a falusi kapitalizálódás kibontakozását jelentette, és előrelépést mutatott abban, hogy végre füsttelen, tiszta levegőjű főzőtereket alakítsanak ki. A takaréktűzhelyek gyors terjedésével együtt járt az is, hogy eltűntek a szabad tűzön és kemencében történő főzésnél használatos tűzálló cserépedények, helyettük teret nyertek a fém főzőedények.
Önálló sparhelteket még a 70-es, 80-as években is használtak, pedig akkor már sok helyen széntüzelésű kazán biztosította a radiátoros, központi fűtés melegét. A legutóbbi munkánkat viszont még azok a sparheltek ihlették, melyek egy olyan komplex építmény részei voltak, ahol helyet kapott a meleget biztosító kályha, vagy akár a kenyérsütő kemence és a húsfüstölő is. Az ilyen berendezésekbe gyakran építettek szabályzót, ami lehetővé tette, hogy nyáron csak sütni-főzni lehetett vele, míg télen, egy hosszabb úton, a kályha hőtároló része felé lehetett terelni a forró füstöt, hogy fűtse az egész kályhát.

Felmerülhet az olvasóban a kérdés, hogy vajon a sparheltben készült étel íze egy lapon említhető-e a kemencében készült étkekével. Mindenkit megnyugtatok, szinte ugyanazt az ízhatást lehetett vele elérni. A nagyobb városokban fával, még erre felénk kukoricaszárral vagy csutkával fűtötték fel a takaréktűzhelyet. A sütőrészt samottal (vagy régebben ennek hiányában cseréppel) rakták körbe, így a főzőrészen keletkezett forró levegő, szépen egyenletesen körbejárta a sütőteret, amitől a tészta is egyenletesen sült. Az égetett agyaghoz hasonló összetételű samottban vagy cserépben lejátszódó fizikai folyamat következtében az étel íze is jó volt. A “takaréktűzhely” elnevezést onnan kapta, hogy főzés közben ugyanazzal a hővel sütni is lehetett benne, sőt az elkészült ételt a kályha tetején félrehúzva, melegen tartotta.

Na, de ma vajon mi ihleti a megrendelőt, hogy egy ilyen sparhelt-kályha kombinációt rendeljen tőlünk!? Természetesen az, hogy a konyhát és nappalit összekösse, egy légteret alakítson ki. Hogy helyet adjon egy olyan közösségi térnek, ahol együtt lehet az egész család, vagy akár a barátok. Így zavartalanul folyhatnak az előkészületek, rotyoghat az étel, miközben nem kell nélkülözni a szakács társaságát sem, aki két kavarás között akár meg is pihenhet a nappali kanapéján.

Bevallom, szakmám kezdetén, amikor régi kályhák átrakásával kezdtem, ámulattal néztem ezeket a kályhákat. Mindig is csodálattal töltött el a méretük, a szépségük, a komplexitásuk. Akkor arra vágytam, hogy egyszer legyen belőlem egy olyan szintű kályhaépítő, aki képes megalkotni egy ilyet! Most, hogy ez sikerült, talán úgy tudnám megfogalmazni, hogy ez a kályha a tudásomnak azon kifejezése, amit megfogalmazni nem tudok, csak megmutatni.
Ismét köszönettel tartozom Megyeriné Mezei Juliannának, aki látványterveivel segítette munkámat! Bár, a csempeválasztás a megrendelő ízlését dicséri, köszönet a Szentesi Cserépkályhának a gyönyörű mély ZÖLD (a fotókon feketének látszik) kályhacsempékért!
Ezzel a 3,5 méteres alkotással úgy érzem, a hivatásom egy következő szakaszához értem. Gondolkoztam, hogy vajon használhatom- e a hivatás szót, bár a régi felfogás mára új értelmet nyert, de továbbra sem lebecsülendő. Véleményem szerint a hivatás az életünkben az, ahol a szenvedélyeink találkoznak a világ szükségleteivel. Amikor nem rutinból, belefásultan tesszük, amit teszünk, hanem az alkotás vágya vezérel bennünket, miközben „előhívjuk” a bennünk rejlő tehetséget, hogy alkotásunkkal másoknak értéket és örömet teremtsünk.

💟Köszönöm az elmúlt 8 évet minden olyan embernek, kollégának, aki hozzásegített ahhoz, hogy egy ilyen alkotást készíthessek el. Külön köszönet Kovács János bácsinak és Czifra Józsi bácsinak, akiknek a munkáiból rengeteget tanultam és sokszor merítettem erőt, ihletet! 💟