A tartós fogyasztási cikkek piaca nagy változáson ment keresztül az utóbbi évtizedekben. Gondoljunk csak bele, hogy régen bizony egy televíziót vagy bútordarabot évtizedekig használtak szüleink, nagyszüleink. Azokat valóban olyan anyagokból állították elő, hogy megfelelő karbantartás mellett akár 20-30 évig szolgálták használóikat.

Mára viszont mindez megváltozott, hiszen a kínálati piac óriási. Igaz, hogy a technika rohamosan fejlődik, így mindig a legújabb, legszuperebb, legokosabb, legtrendibb berendezésekre vágyunk, nem titok, hogy létezik tervezett elavulás. Mivel a nagyvállalatok célja ma már nem a szuper tartós, sokáig használható termékek gyártása, hanem a profit maximalizálása, így a mesterségesen rövid élettartam „beprogramozása”, beépült a termékfejlesztési stratégiába.
Ez a válasz arra, hogy egy közepes kategóriájú tartós fogyasztási cikk, bárki számára elérhető anyagilag, hiszen a nagyvállalatok nem titkolt célja, hogy „vásárolj minél gyakrabban”.
Ez a válasz arra is, hogy az egyedi, kézzel készült termékek miért drágábbak a tömeggyártásból kikerült daraboknál. Ebben az esetben nem egy gép munkáját, hanem egy ember tudását, munkáját, tehetségét fizetjük meg.
Bár fáradtságosabb munka, mint gombokat nyomkodni a gyártósoron, örülök, hogy olyan szakmát választottam, ahol a két kezemmel alkotok meg „valamit”, egy olyan „valamit”, amit nem tudott utolérni a tömegtermelés. Igaz, a szabadon álló vas kandallók és kályhák a hazai multikat is ellepték, és bár áruk viszonylag elérhető, köszönő viszonyban sincsenek egy épített kandallóval, kályhával.

Legutóbbi munkánk ez a hagyományos stílusjegyeket magán hordozó cserépkályha. Klasszikus forma, mely talán soha nem megy ki a divatból. Ami a színvilágát illeti, czimmer homok és jódbarna színek kombinációja.
Fentebb írtam pár sort a karbantartás fontosságáról, ami elengedhetetlen akkor is, ha tömegterméket vásárolunk, és akkor is, ha olyan berendezésről van szó, amit több generáció kiszolgálására tervezünk.
Kályha esetében a szárítófűtés is már-már a karbantartás része, hiszen ennek SZAKSZERŰ elvégzése nagyban befolyásolja a berendezés élettartamát. Másképpen kell cselekednünk akkor, ha nyáron, kánikulában építünk kályhát, s messze még a fűtési szezon, és akkor is, ha télen, nyirkos, hideg időben épül a kályha. Nézzünk egy példát! Egy, júniusban felépített kályha esetében, egy olyan otthonban, ahol megfelelően szellőztetnek, a szárítást, a fűtési szezon kezdetéig, szinte elvégzi a természet. Ennél a kályhánál – ami ráadásul egy hideg, jelenleg még nem lakott házban áll – emberi beavatkozással kell a szárítást elvégezni, hiszen magától hónapokig tartana a száradás, pedig ebben a szezonban már használni szeretnék.
A szárítófűtés alatt fokozatosan, napról-napra növeljük a fa mennyiségét és a fűtési periódus után kinyitjuk a kályhaajtót, hogy vízpára tudjon távozni a fellangyosodott kéményen és kályhán keresztül.

‼️FONTOS! Soha nem szabad lezárni a szárítás alatt lévő kályhát, mert a vízpára szétvetheti és teljes élettartamára kiható problémákat okozhat.‼️

Ne felejtsük el, a kályha nem egy szervizelést nem igénylő kütyü, nem egy olcsó, könnyen újra cserélhető használati tárgy, így mindig érdemes megfogadni a kályhás tanácsait. Igaz ez a használatba vételre, a tüzelés technikájára, a folyamatos karbantartásra és az odafigyelésünkre. Azonnal jelezzük, ha szemmel látható elváltozásokat: repedéseket, elszíneződéseket…stb. tapasztalunk.

No, akkor jöjjenek a képek! 🙂