Fiatalkoromban, amikor még semmi közöm nem volt ehhez a szakmához, ha valaki kiejtette azt a szót, hogy „cserépkályha”, nekem azok a zöld, barna és mézszínű cserépkályhák ugrottak be, amik a gyerekkoromat idézték. Azokban az otthonokban, ahol volt cserépkályha, az szakrális helyet töltött be a lakásban. Bármilyen esemény volt a családban, mindenki a kályha (kemence, kandalló) köré gyűlt össze, és beszélte meg az aktuális problémát, vagy élvezte az együttlétet.
~~~~~
Mielőtt beszélnék az aktuális munkánkról, kicsit utazzunk vissza időben, mert ez a visszatekintés szorosan kapcsolódni fog a mai poszthoz.
Sok-sok évtizeddel ezelőtt, az akkori rendszer beszabályozta a tűzifa hozzáférést. Meghatározott egy kvótát, ami –sajnos- a szükséges mennyiség negyedét vagy még annál is kevesebbet jelentett. Természetesen, ez nagy fejtörést okozott a kályhatulajdonosoknak, így a kályhás szakma akkori művelőinek ezt le kellett reagálniuk. Mivel technikailag akkor is volt a cél, hogy a kályha falai az adott (kevés) famennyiséggel (is) felmelegedjenek, majd leadják a hőt, megoldást kellett találniuk. Éppen ezért vékonyabb falú kályhákat építettek. Az este hazatérő kályhatulajdonos, a rendelkezésére álló fa mennyiséggel begyújtott, a vékony fal viszonylag hamar átmelegedett, viszont a hőtároló kapacitás csupán addig volt elég, hogy ne fázzon a tulajdonos, amíg ágyba nem bújt.
Ami az akkori kályhacsempét illeti, a csempegyártás államosítása új szabályzásokat hozott. A századforduló előtt és közvetlen utána gyártott, gyönyörű, díszes csempék küllemei leegyszerűsödtek, a túldíszítettség, a cirádák szinte teljesen eltűntek. Ami színeket illeti, azok is fent említett pár színre korlátozódtak.
~~~~~
Szerencsére, a rendszerváltás után a mi szakmánk is robbanásszerűen fejlődött. Így a megrendelők igényeit mind küllemben, mind teljesítményben és természetesen a legkorszerűbb technológiával megépítve tudjuk prezentálni. Ez azt jelenti, hogy a megfelelő kialakításnak, füstjáratoknak köszönhetően, ma már egy tökéletes falvastagságú kályhában is lehet viszonylag kevés fával fűteni és még dideregni sem kell mellette, mint az államosításkor élt rokonainknak.
Legutóbbi munkánk, egy jól átgondolt faláttörésnek köszönhetően 3 helyiséget fűt fel. Ez azt jelenti, hogy csak az egyikben kell begyújtani, viszont háromban élvezhetjük a meleget. Ez abból a szempontból is praktikus, hogy csupán egy szobában kell számolnunk azzal a kis szemeteléssel, amivel a kályha hamuzása és berakása, begyújtása jár.
A kályha monumentális méretei a falvastagság miatt nem látszódik, de nagyjából 2 tonnát nyom. Bizony, nem spóroltuk ki az anyagot a falakból, ennek ellenére nagyjából 12-15 kiló fával forróra fel lehet fűteni a falakat, amik utána 24 órán keresztül adják le a hőt. Ha arra gondolunk, hogy egy vegyes (bükk-tölgy-gyertyán) tűzifa, konyhakész állapotban kb. 4000 Ft-ba kerül mázsánként, akkor ennek a 3 helyiségnek a felfűtése kb. 480-600 Ft-ba kerül naponta.
A csempe természetesen a Szentesi Cserépkályha Bemutatóterem terméke, így szép, igényes és minőségben is kiváló!
