Egy kedves családnál építettünk legutóbb, akik régi jó ismerőseim. Egy kisméretű kandallóval fűtöttek eddig, de annak hatásfoka nem elégítette ki az igényeiket. A fatüzelésű berendezések közül fűtésre olyat érdemes választanunk, amelynek nagy a hatásfoka, jó a hőtároló képessége, így a téli hidegben, kevés begyújtással is tartós meleget tud biztosítani. A hangulatos és divatos nyitott kandallóktól nem várhatunk sokat, mert folyamatos táplálás mellett is csak alacsony hatásfokkal hasznosítják a fát, és a hőtartó képességük is korlátozott.

Ha hallgatunk a szakember jó tanácsára, egyszerre kímélhetjük a pénztárcánkat és egészségünket! Kézenfekvő választás ezek megvalósítására a hagyományos cserépkályha, vagy vakolt kályha. Egy ilyen berendezés életre szóló befektetés de azt tudni kell, hogy a legjobb tüzelőberendezéstől se várjunk csodát, ha a házunk rosszul szigetelt és a nyílászárók állapota nem megfelelő. Így érdemes a szigetelésre is áldozni. A jó szigetelésnek és egy jó cserépkályhának már az első télen megtapasztalhatjuk áldásos hatását.

Itt most cserépkályha épült a kandalló helyére, szép, minőségi, letisztult szentesi csempéből.
A kályha tömegének és hosszú füstjáratainak köszönhetően kellemes meleget ad annyi fával, mint amennyivel a gazdaságtalan kandallót fűtötték, így igazán pénztárcabarát.
Nem győzzük hangsúlyozni, hogy a megfelelő tüzelő, a begyújtás módja, a tüzelés menete is rengeteget számít abban, hogy milyen hatásfokkal, mennyire környezetkímélő módon működik a kályha. A két évet száradt fa fűtőértéke akác esetében legalább másfélszerese a frissen kivágott fáénak, de fűz, nyár esetében még nagyobb a különbség. Ha nem kellőképpen száraz fával gyújtunk be, az energia nagy részét nem a fűtésre, hanem a fában levő víz elpárologtatására fordítjuk, ráadásul sokkal nagyobb lesz a kátránylerakódás. A megfelelő szárazság eléréséhez a fát lehetőleg hasogatva, de legalábbis felvágva tároljuk száraz helyen egy, de inkább két évig.

A fában felhalmozódott energia nagy része az égéskor eltávozó anyagokból származik, amelyek, ha kevés az oxigén és alacsony az égési hőmérséklet, rosszul hasznosulnak, és légszennyezést okozva távoznak a kéményből vagy lerakódnak a füstjáratokban anélkül, hogy hő termelődne belőlük. Cserépkályhánál a megfelelő körülmények megteremtését segíti, ha begyújtáskor legalulra helyezzük a vastagabb fát, majd feljebb fokozatosan vékonyabbra hasított darabokat teszünk. Felülre ujjnyi vastagságú fák kerüljenek, a tetejére gyújtós vékonyságú száraz gally, vessző, faszilánk! A begyújtást felülről végezzük, így legelőször a vékonyabb rétegek kapnak lángra, ami gyorsan hőt termel, így az alsóbb rétegekből fokozatosan átforrósodva és begyulladva már a forró levegőben tudnak hasznosulni az éghető anyagok. Emellett az égés során a fa nem roskad rá a tűzre, ezzel biztosítva a jobb levegőellátást.

Örülünk, hogy a karácsonyi ünnepek alatt már ez az új berendezés duruzsol a háttérben. Kívánjuk a családnak, hogy legyen sok örömük benne, használják egészséggel!