Hogy kinek, mit jelent a nyugalom, a pihenés, egyéni.

Van, akinek egy tóparti házat, van akinek a kedvelt elfoglaltságát, még másoknak elég ehhez egy érzés, egy illat, egy emlék.

Ami engem illet, kevés jut belőle, hiszen rengeteg a munka.

Nem panaszkodom, de valóban nincs megállás.

Amikor reggel neki fogok egy kályhának vagy éppen folytatom az előző napi munkát, maximum ebédelni állok meg.

Akkor sem ülök le, hanem szendviccsel a kezemben, körbejárom a kályhát. Ilyenkor szemügyre veszem más szemszögből is.

Körbe nézem, hogy a vízimérték valóban jól végezte-e a munkáját , hogy megvan-e azaz összhang, harmónia, amit a megrendelő és jómagam várok az építménytől…

Nagyjából így zajlanak a mindennapok egészen addig, amíg el nem jutunk a nyugalom szigetére, egy Tisza parti hétvégi házba.

Ahol a festői környezet, a vízpart látványa, a háborítatlan csend is arra késztet, hogy lassítsak.

Nagyon jó barátainkhoz, egy kedves családhoz érkeztünk, akik arra kértek, építsek a hétvégi házukba egy téglakályhát, és én örömmel tettem eleget a felkérésnek.

A kézi vetésű téglája már megvolt a háziaknak.

Ezek a téglák alkalmasak homlokzatburkolatok, lábazatok, homlokzati díszek képzésére és a kályhák burkolására is, hiszen beltéri dekorációként is alkalmazhatók nappalikban vagy éppen üzletekben, éttermekben.

A téglákat előkészítettük és indult a munka! Egy egyszerű vonalvezetésű, klasszikus formájú kályha épült, mely teljes felületén felmelegszik begyújtás után, és egész nap sugározza a meleget.

Az ilyen kályha fala 24 óra múlva, a következő begyújtásnál is szinte még langyos, így egy igen takarékos és hálás fűtőalkalmatosság.

Nem is igényel nagy szakértelmet a használata, gyorsan elsajátíthatjuk, hogyan adagoljuk az oxigént az égéshez és mikor kell lezárni az ajtókat. Ami ez utóbbiakat illeti, az ajtókat állandó partnerünk, a Kiss Kandalló Kft. szállította.

A többi, ilyenkor szükséges alapanyagokat, mint pl. samott a téglák és lapok, a hőálló habarcs, természetesen másik profi partnerünktől, a Szentesi Cserépkályha bemutatóteremből szereztük be.

Ami munkát illeti, itt sem lustálkodtunk, viszont itt is volt ebédszünet, amiben változtattam a szokásaimon.

A természet úgy hívogatott, mint egy szelíd idegen és én engedtem a hívásnak. Nyugodtan, leülve fogyasztottam el a szendvicsemet és közben hagytam, hogy a gondolataimat elnyomja a gyönyörű fák látványa, a természet szépsége, a csontomig hatoló friss levegő érzete. Ebéd után lesétáltam a Tisza partjára nézelődni. Rájöttem, hogy bármilyen kályhát is építek, soha nem lehetek akkora „művész“, mint a természet, mely alkotásaiban messze felülmúlja az emberi kéz alkotta végeredményeket.

Amikor elkészült a kályha, látható volt, mennyire illik ide stílusában, mennyire otthonra talált. Bízom benne, hogy még otthonosabbá, kedvesebbé tudtuk tenni ezt a helyszínt, mely ha kell, kiváló buli helyszín a fiataloknak, de ha kell biztos kikötő a pihenni vágyó szülőknek. Köszönöm az élményt, hogy pont nekik, pont itt, pont ilyen gyönyörű környezetben alkothattam! Azt kívánom, legyen sok örömük itt békében, egészségben és használják a kályhát sok-sok évtizedig!

Ha megengeditek, rendhagyó módon, a képeken túl, egy idézettel zárnám ezt a posztot, amely jól kifejezi azt, mit tanultam jómagam is ezalatt a pár nap alatt.

„Amint kilépünk az otthonunk ajtaján, és kisétálunk a kertbe vagy a közeli parkba, máris a természet vesz körül. Apró és nagyobb, lenyűgöző és izgalmas folyamatok ezrei játszódnak le körülöttünk – kérdés, hogy észrevesszük-e őket.“ /Peter Wohlleben/