Mielőtt bárki azt gondolná, hogy ez ugyanaz a kályha, amiről legutóbb írtam, jelzem, hogy nem. 😀 Arról van szó csupán, hogy ennek a kedves megrendelőnek is a Szentesi Cserépkályha kínálatából kikerülő, czimmer homok, jódbarna színkombinációra esett a választása.
A színeknek ereje van. A színek különbözőképpen hatnak a testünkre, lelkünkre. Szinte mindegyiknek van valamilyen jótékony hatása, befolyásolhatja a jókedvünket, de akár az étvágyunkat is. Az izgató színek (piros árnyalatok) nem éppen a nyugalomról szólnak. A szürkék elnyelik a fényt, a szoba sötétté, komorrá válhat, főleg, ha nem nagy alapterületű és az ablakfelület kevés. Úgy általában jellemző, hogy a sötét tónusú tárgyak optikailag nagyobbnak tűnnek, tehát összenyomják a teret.
Ezért a kályhacsempe színének kiválasztása nagyon érzékeny dolog, és kellő alaposságot kíván. Ennek nem technikai okai vannak elsősorban (arról is írok), hanem gyakorlati. A kályha színe évekre, évtizedekre meghatározza a szoba hangulatát, így nem mindegy mire esik a választásunk. A helyiség falainak színe, a bútorok, a kanapé szövete, a függönyök…..mind-mind kölcsönhatásban kell, hogy legyenek egymással.
Aztán ott vannak még a kályhacsempe mintái. Egyszerűen vannak olyan minták, amik nem illenek bizonyos színekhez. Persze tudjuk, az ízlés nem egy megfogható dolgok, igenis szubjektív és egyénfüggő. Azért próbálok tanácsot adni, hogy a kályha látványa, a jól megválasztott szín még évek után is mosolyt csaljon a megrendelő arcára. Hogy a kályha ne csak a testet, hanem annak látványa a szívet is felmelegítse újra és újra.
De nézzük, van-e technikai következménye a színválasztásnak. Bár, a Szentesi Cserépkályha bemutatóteremből kikerülő csempére szinte egyáltalán nem jellemző, a fényes csempéken előfordulhatnak hajszálrepedések. Hangsúlyozom, szinte szemmel alig látható módon, viszont egységesen, a csempe teljes felületén szétterjedően. Ezt a szaknyelv hárisznak hívja. Ha ilyen előfordul, ez egy teljesen normális jelenség, mivel a csempe anyaga más hőtágulással bír, mint a máz anyaga, ezért ez utóbbi megrepedezik. Ezek NEM rések, amin pl. átfüstölés figyelhető meg. Nagyon kérem, ne keverjük össze a kettőt! Mondhatjuk azt is, hogy ez adja meg a csempének azt az avítt felületet, amitől igazi klasszikus hangulatot kap.

Ez a kályha is, a tűztérben lezajló égési folyamatokhoz szükséges levegőt, külső bevezetéssel kapja a szabályoknak megfelelően. Így a berendezés nem a lakótérből szívja el a levegőt. Sokat beszéltem már a külső levegő bevezetéséről, de van, amiről még nem esett szó. Bár télen ez ritkán fordul elő: ha nem ég a tűz a kályhában, és kint mínuszok vannak, a kinti hideg levegő visszaáramlik a kályhába. Tehát a kályha szabályzóit ebben az esetben mindig zárjuk el, ellenkező esetben a hideg levegő a kályhába, onnan pedig a lakásba jut vissza.
Ez a kályha nem öko- hanem hagyományos tűztérrel készült. Amennyiben megfelelő keménységű, kellően száraz, illóolajoktól mentes fával tüzelünk benne, a füst, a szálló por nem fogja jelentősen megterhelni a környezetet.

És már mutatom is a képeket a kályháról, fugázás előtti állapotban.