Sokan szeretnek visszatalálni a természetbe, persze nem ősemberi körülmények közé.

Annyira már belénk ivódott a modern élet, hogy szeretjük, ha meleg van, ég a villany, ha van lehetőség meleg ételt készíteni, kulturált körülmények között. Mégis ott motoszkál bennünk – főleg az idősebb korosztály emlékeiben -, ahogyan a kemence sutban üldögélve hallgattuk nagyapáink történeteit. Sokszor megvicceltek bennünket éltes korú felmenőink, és olyan rémségeket szőttek a mondanivalójukba, hogy megfagyott körülöttünk a levegő még úgyis, hogy a kemence ontotta magából a meleget. Szerencsés az, aki be tudja csempészni a boldog gyermekkorát a mindennapjaiba fotók, képek, valami berendezés vagy éppen az emléktárgyak segítségével.
Ez a család igazán szerencsésnek mondhatja magát, mivel a birtokukban van ez a gyönyörű kemence!

¤¤¤¤¤¤ Nem! Tévedés ne essék! ¤¤¤¤¤¤

Nem azt történt, hogy rossz képeket csatoltam.

Ez egy füstjárat nélküli kemence, aminek nagy létjogosultsága van a tanyán, ahol épült. A tanya körül rengeteg nádszár, rőzse gyűlik össze, amivel kitűnően fel tudják fűteni a kemencét. Így a klasszikus tűzifa vásárlás őket nem érinti, de azt tudni kell, hogy ennek a tüzelőnek az előkészítése sem kevés munka. Ebben az esetben is elengedhetetlen, hogy a tüzelő teljesen száraz legyen, és ne kerüljön bele semmi olyan éghető anyag, ami különböző illóolajokat tartalmaz, vagy olyan, ami a környezetre vagy éppen a kályha épségére káros.
A kemence kályhacsempe borítást kapott, amitől igazán formabontóvá vált a megjelenése. A csempe a mindig kifogástalan termékeket kínáló, szentesi cserépkályha bemutatóteremből került ki. Igaz, ezzel a burkolattal a megtévesztésig hasonlít egy cserépkályhára, de – higgyétek el nekem – NEM AZ!