… legyen-e rajta tető?

A kérdés igen komplex, hiszen figyelembe kell venni a használók szokásait, az építmény tulajdonágit.
Azt tudni kell, hogy a tető kialakításával régen nem foglalkoztak, és a legtöbb kemencefajta az udvaron állt, bármiféle védőeszköz nélkül. Akkor sem látták el tetővel ezeket, ha a külső burkolat, (tapasztás, meszelés) nem annyira állt ellen az időjárás viszontagságainak. Persze, ez azt jelentette, hogy a régebbi kemencéket évente, kétévente tapasztani, meszelni kellett annak érdekében, hogy ne menjenek tönkre.
Napjainkban már a kerti konyha építése, az innovatív anyagoknak köszönhetően, sokkal modernebb és ellenállóbb végeredménnyel zárulhat. Ennek ellenére azt tapasztaljuk, hogy az esetek nagy részében – ha a büdzsé is megengedi – igenis, építtetnek tetőt a megrendelőink. Ennek az az oka, hogy manapság a kerti konyhák és benne található főző-sütő berendezések inkább közösségi helyek, mint eszközök az étel elkészítésére. Régen a háziasszony maga használta a kemencét, a bent előkészített tepsis, vagy vaslábasos ételt betette, majd elkészülte után kivette.
Manapság, a kemence előtt eltöltött idő, program. Lehetőség arra, hogy minőségi időt töltsünk együtt a családtagjainkkal, barátainkkal. Így elengedhetetlen az a maximális kényelem, amit ilyenkor ki lehet hozni a kerti konyhából. Azért kell a tető, hogy akkor se kelljen megbontani a társaságot, véget vetni a programnak, ha éppen el kezd esni az eső vagy erősen tűz a nap.

Ez a kemence ismerős lehet azoknak, akik követik oldalamat. Kardoskúton készült az egész falu számára, amit egy korábbi posztban bemutattunk. Végleges formáját most érte el, hiszen elkészült a tető és minden más asztalos munka is. Egyértelmű, hogy ide szükséges volt a tető, hiszen sok-sok ember önfeledt kikapcsolódását hivatott szolgálni, ami akkor az igazi, ha a zavaró külső körülményekkel, a szeszélyes időjárással, nem kell törődni.