Általában úgy születnek ezek a posztok, hogy az elkészült építményt – legyen az kályha, kandalló, kerti konyha – lefotózzuk és mellé tesszük a történetét. Általában…

Most viszont nehéz volt szavakat találni. Még nekem is.

Csak néztem a képeket és azon gondolkodtam, melyik oldalról közelítsem meg, hogyan mondjam el nektek azt a sok-sok élményt, tapasztalatot, impulzust, ami ennél a munkánál ért.

Talán ott kezdem, hogy eldöntöttem, addig van létjogosultságom ezen a pályán tevékenykedni, amíg ugyanazzal a lelkesedéssel tudok neki fogni minden egyes felkérésnek. Amíg ugyanazzal a tűzzel tudom megélni az újabb alkotásokat, amíg ugyanaz az izgatott kíváncsiság hajt a befejezésig. Minden egyes alkotásomra büszke vagyok, hiszen nincs szívmelengetőbb, mint az arcokra kiülő öröm, amikor a megrendelők birtokba veszik az elkészült munkámat. De engedjétek meg nekem, hogy most mégis azt mondjam – minden szerénytelenség nélkül -: ez életem egyik legszebb építménye!

Hozzá is tenném gyorsan, hogy a végeredmény nem kizárólag az én érdemem, de ne szaladjunk ennyire előre…..

 

Egy évvel ezelőtt történt az első megbeszélés, egyeztetés a megrendelőkkel, hogy milyen kerti konyhát szeretnének. Ízig-vérig családcentrikus házaspárról van szó, kirepült, de visszajáró, szárnypróbálgató gyerekekkel. Az egész otthont átjárta a feltétel nélküli szeretet, az elfogadás, az egymásról való gondoskodás…és minden, ami a világ legerősebb mikroközösségére, a családra jellemző.

Az édesanya maga főz a távol tanuló gyerekekre és viszi nekik pár napra, kiporciózva a reggelit, ebédet, vacsorát, hogy otthoni ízekkel kedveskedjen nekik. Az édesapa hajnali 4 órakor kel reggelente és azon dolgozik egész nap, hogy a családnak mindent meg tudjon adni. Ennek a két embernek az önfeláldozása és hozzáállása a családhoz, az első pillanattól lebilincselő volt számomra.

Úgy indult az együttműködés, hogy a családfő kapott a születésnapjára egy mindent (is) tudó sütő-főző masinát, ami fölé szeretett volna egy tetőt, és ebből ötleteltünk tovább.

Nem volt kérdés, hogy itt nem állunk meg, mivel a különböző ételek, különböző konyhatechnológiát igényelnek, így egyértelmű volt a kemence, grillező, tárcsázó, sparlhelt megépítése.

A tökéletes kényelem érdekében kiegészítették a berendezést indukciós főzőlappal, sütővel, mosogatóval, hűtővel és – a sok apróság mellett – egy csodálatos 12 fős asztallal, mely tökéletes helyszíne lesz az étkezések utáni nagy beszélgetéseknek.

A házaspár egy tavalyi munkánkat látva, mediterrán burkolat mellett döntött, így esett a választás a travertin mészkőre. Csodálatos érzés volt, ahogyan közreműködtek, amilyen boldogok voltak minden egyes munkafolyamat végén, ahogyan inspiráltak gyermeki lelkesedésükkel. Az i-re a pontot a kiváló stílusérzékkel kiválasztott kiegészítők: a lámpák, polcok, az előbb említett étkező garnitúra tette fel, mely a háziasszony érdeme.

Amikor a munkával végeztünk, ezek az apró, ám óriási jelentőséggel bíró kiegészítések még nem voltak készen. Abban maradtunk, hogy visszamehetünk fotózni.